Pudingos csigák Dél-Afrikában

Családommal Dél-Afrikába költöztünk néhány évre, férjem munkája miatt (nekem is jól jött, hogy a harmadik gyermekünk csecsemőkorát melegebb és természetközelibb helyen éljük meg, a nagyobbak pedig megtanulnak angolul).
A blog ettől függetlenül él tovább, Judit készíti a finom ételeket és megosztja az olvasókkal, én pedig igyekszem beszámolni néhány itteni - joburgi, azaz johannesburgi - gasztronómiaközeli érdekességről.

Az első történetem:

Két nagyobbik - 2 és 4 éves - gyerekem a lakásunkhoz közeli magánoviba jár (itt gyakorlatilag csak magánovik vannak). Az ovi rengeteg ötletes gyakorlatot vezetett be a kicsik életébe. Az egyik ilyen a Bakerman/Bakerwoman (azaz pék) nap. Minden hét szerdáján valamelyik csöppség felel azért, hogy a csoportot otthon sütött finomsággal meglepje. A feladatnak több nemes célja van: 1. a mai rohanó világban is szakítson időt otthon a szülő, hogy a gyerekkel egy közös, meghitt alkotásban vegyen részt (mi más lehetne erre jobb, mint a sütés-főzés?); 2. a gyerek büszkén kiállhasson a csoport elé saját alkotásával (pékruhát is kap), amit a többiek biztos díjaznak (hogy ne örülnének valami finomságnak?); 3. megtanulják az alapvető illemszabályokat. A dialógus, ami minden egyes sütemény átadása előtt elhangzik: Please Mr. Bakerman, Can I have some cake/muffin/etc? - Yes, please - Thank you - Its a pleasure (Kérem Pék úr, kaphatnék egy kis süteményt? - Igen, kérem - Köszönöm - Szívesen); 4. a gyerek érezhesse, hogy milyen jó adni (persze kapni is :-)

Ma az én kicsi fiam volt a soros.

Mint minden péksütemény kapcsán, most is Limara blogjához fordultam, és Valentin napi sziveit kicsit másképp készítettem el. A tészta a receptnek megfelelő, de a töltelék csokis puding lett (főzött vaníliás puding, a tejbe jó adag étcsokoládét tettem, mielőtt a pudingporral összekevertem).
A formázás is eltért, két részre osztottam a tésztát, vékony téglalapra nyújtottam, megkentem a krémmel. Bejgliszerűen feltekertem, majd ujjnyi vastag szeleteket vágtam belőle. Így keletkeztek a csigák - mivel a tészta igen lágy, elég keszekusza csigák lettek. Két tepsit raktam tele a csigákkal, és megszórtam a tetejüket kókuszreszelékkel. 180 fokon 20 percig sütöttem őket. Limarának köszönhetően habkönnyű tésztája lett.

Kisfiam szétosztogatta, a gyerekek pedig mind egy szálig felfalták.

A történethez tartozik, hogy a nyelvi akadályok miatt nem volt teljes a siker. Próbáltam kétévesemnek elmagyarázni, miért sütünk közösen csigát (ez nálunk nem számít különleges eseménynek, a gyerekek rendszeresen segítenek a konyhában). Sajnos nem jártam egészen sikerrel, az ovónő beszámolója szerint, ahogy meglátta a csigákat, sírásba kezdett. Csak akkor nyugodott meg, mikor elkezdte majszolni az egyiket. Kérdeztem mi történt, fiam szerint ő mondta, hogy kér belőle, amit valószínűleg nem értettek meg. Ő pedig azt nem értette meg, hogy miért nem ehet...